Miért is ez a neve?

Légrádi Márk vagyok és 2006-ban én kezdtem el a sérült gyermekek vitorláztatását a Balatonon, egy kedves tanítványom ötlete alapján, amit sikeresen folytattunk 2008-ig, minden évben egy-egy hétre, különböző fogyatékkal foglalkozó iskolák növendékei, napi váltással látogattak meg minket. Fontos azt megjegyeznem, hogy mindennemű támogatás és ellenszolgáltatás nélkül, a rendelkezésünkre álló eszközökkel valósítottuk meg, csupán a Gyerekek és a mi örömünkre. Azt tudjuk, hogy régi álmom és vágyam, hogy megkerüljem a bolygónkat egy vitorlással, és mivel az önzetlen szeretet és támogatói beállítottságom továbbra sem enyhült, ezért arra gondoltam, hogy összekötöm a kettőt. Azt szeretném megvalósítani, hogy utam során kisebb eseményeket és rendezvényeket tartok, ahol a Bátortábor részére gyűjtök adományokat. Mindemellett kitaláltam az „egy ország egy gyermek” projektet is, aminek a célja, hogy egy adott országban, célzottan, egy műtétre váró Magyarországon élő gyermek részére gyűjtök fedezetet a műtétre. Ez a legbonyolultabb, mert erre még nem volt példa...

Egyesek írtak, mások beszéltek, s voltak, akik filmet készítettek róla, de a legtöbben nap, mint nap átélik mit is jelentenek ezek a kötelékek az emberek között.
A szerelem, ami az egekbe repít, majd a poklok tűzében éget. Az érzelmek viharos hullámvasútja, ami több szenvedést, mint örömet nyújt, mégis sóvárgunk utána.
A szeretet, kiegyensúlyozott, gyengéd érzelmi kötelék. Viszonylag stabil, tartós érzelem, mely nélkülözi a nagy kilengéseket. A barátság egy lazább formája a szeretetnek, hasonló paraméterekkel.
(Tömören megfogalmazva…..de ennél sokkal több)

Dreska Ildikónak hívnak. Életem legnagyobb ajándéka: Hanna és Dana, a két lányom. Fizikailag Magyarországon élek, de mégis erősen kötődöm a világ két szélső pontjához. Szingapúrhoz és az Amerikai Egyesült Államokhoz. Miért? Erről olvashattok a két blogomban.

Bekukucskáltam a Panera Bread (Kávézó-Büfé) ablakán és örömmel láttam, hogy kedvenc sarkom, ahol már több floridai cikkem is napvilágot látott, szabad. Két kényelmes bőrfotel, kis asztalkával, amit könnyen mozgathatok, hogy az írás ne essen nehezemre.

Elkészült a Hetvenhét Magyar Népmese legteljesebb hangfelvétele, Szalóczy Pál előadóművész tolmácsolásában. Illyés Gyula, aki majd fél évszázada gyűjtötte csokorba a meséket, így fogalmazott...

Ha valaki megkérdezné, milyen volt az utam Texas-ba, csak egy megfelelő szót találnék rá: szuper….szuper és még egyszer szuper.
Ez az utam nem egy „ismerd meg Amerikát” út volt, ez inkább a barátságról, a szeretetről, az emlékekről szólt.