Idén már nem szándékoztam elmerengeni a Koreában töltött időkről, legalábbis nem úgy, mint eddig. Két év alatt úgy érzem sok minden helyre rázódott bennem, és sikerült helyére tennem dolgokat, amiket nem tudtam azonnal lezárni. Továbbra is előtörnek bennem rövid felvillanó pillanatok, amikor ‘honvágyat’ érzek a koreai idők iránt. Ez valószínűleg azért van, mert az a két év sokkal intenzívebbnek tűnt, mint tegyük az addigi éveink. Koreában nem emlékszem ‘közönséges hétköznapokra’, amikor nem történt volna valami érdekes, mint az ember első két éve, amikor minden nap tanul valami újat :-)