Az érdekelt volna, hogy mi volt az, az ok, ami erre késztette őket, s hogy ők vajon mi elöl menekültek?

Sajnos én egy másik Amerikát ismertem meg, ahol lassan már dróthálóra sem telik.

Évente többször vagyok gyakorló nagymama Floridában, ami mindig nagy örömmel tölt el, de az aggodalom kis családomért ebben a kegyetlen, gyilkos küzdelmet fojtató világban élni, beárnyékolja és fojtogatja ezt az érzést.

Az elmúlt hetek eseményei ismételten utamba sodorták ezt a témát, mi sem mutatja jobban ismereteink hiányosságát ezen a téren és azt, hogy erről egyre többet és egyre gyakrabban kell beszélnünk.

Írásaimhoz mindig saját vagy elmesélt tapasztalatok szolgálnak alapul.

A napokban a mozik a nagy meleg ellenére is teltháznak örvendhettek.

Egy romantikus szerelmi történet harmadik részének bemutatója volt a nyomos ok, órák hosszat sorban állni a jegyekért, a pattogatott kukoricáért a büfében és nem utolsó sorban az illemhelyek ajtaja előtt, ami nyilvánvalóan kevésnek bizonyult ekkora látogatottság zavartalan lebonyolításához.

Magamat is azon szerencsések közé sorolhattam, akik elsőként láthatták az előadást.

Előzmény: Ádám Lívia: A gyökértelen fa

Elhatározásomat, hogy Ingolstadt-ot elhagyjam több dolog is sürgette.

Az emlékek, amik e városhoz fűztek vegyes érzelmekkel töltöttek el, sőt gyakran éreztem úgy, hogy szinte lehetetlen lesz ezeket lezárni és új életet kezdeni, ha minden fa, minden utca erre figyelmeztet.