Egyesek írtak, mások beszéltek, s voltak, akik filmet készítettek róla, de a legtöbben nap, mint nap átélik mit is jelentenek ezek a kötelékek az emberek között.
A szerelem, ami az egekbe repít, majd a poklok tűzében éget. Az érzelmek viharos hullámvasútja, ami több szenvedést, mint örömet nyújt, mégis sóvárgunk utána.
A szeretet, kiegyensúlyozott, gyengéd érzelmi kötelék. Viszonylag stabil, tartós érzelem, mely nélkülözi a nagy kilengéseket. A barátság egy lazább formája a szeretetnek, hasonló paraméterekkel.
(Tömören megfogalmazva…..de ennél sokkal több)

Bekukucskáltam a Panera Bread (Kávézó-Büfé) ablakán és örömmel láttam, hogy kedvenc sarkom, ahol már több floridai cikkem is napvilágot látott, szabad. Két kényelmes bőrfotel, kis asztalkával, amit könnyen mozgathatok, hogy az írás ne essen nehezemre.

Ha valaki megkérdezné, milyen volt az utam Texas-ba, csak egy megfelelő szót találnék rá: szuper….szuper és még egyszer szuper.
Ez az utam nem egy „ismerd meg Amerikát” út volt, ez inkább a barátságról, a szeretetről, az emlékekről szólt.

Talán hat vagy hétéves lehettem, amikor először kijelentettem, hogy, ha nagy leszek, én Amerikába megyek.

Nem tudnám megmondani, hogy mi sugallta azt a gondolatot, ami ehhez a kijelentéshez vezetett.

Hosszasan néztem, ahogy az emberek izzadva, nyögve a kisebb nagyobb súlyok terhe alatt, élvezettel gyötrik magukat, a West Palm Beach-i fitneszstúdió, tágas és világos termében.

Szombat délelőtt van és mégis nagy a nyüzsgés.

Ez a hely immáron második otthonom, hiszen hat éve látogatom rendszeresen.

A testedzés része az életemnek.

Évekkel ezelőtt, amikor még Münchenben dolgoztam, valamelyik ismerősöm meghívót küldött az IWIW használatához. Ekkor kerültem először egy közkedvelt társasági oldallal kapcsolatban.