Vegyes érzelmekkel indultam neki ennek a kiruccanásnak. Limonról sok jót, de sok rosszat is hallottam, és amióta itt vagyok most jártam itt először! Nos, akkor nézzük milyen is valójában. Mint mindig, a tárgyilagosságra törekszem.

A karácsonyi szezon már itt is elkezdődik november végén, amikor lehül az idő. A téllel együtt jön a karácsony érzése is és a kirakatok, irodák díszitési láza. Nincs épület, ahol ha karácsonyfa nincs is kitéve, de Betlehem ne lenne! A Betlehemek itt sokkal jellemzőbbek, mint a karácsonyfák, amiből szintén nincs hiány, de a főmotívumot a Betlehemek adják.

Idén már nem szándékoztam elmerengeni a Koreában töltött időkről, legalábbis nem úgy, mint eddig. Két év alatt úgy érzem sok minden helyre rázódott bennem, és sikerült helyére tennem dolgokat, amiket nem tudtam azonnal lezárni. Továbbra is előtörnek bennem rövid felvillanó pillanatok, amikor ‘honvágyat’ érzek a koreai idők iránt. Ez valószínűleg azért van, mert az a két év sokkal intenzívebbnek tűnt, mint tegyük az addigi éveink. Koreában nem emlékszem ‘közönséges hétköznapokra’, amikor nem történt volna valami érdekes, mint az ember első két éve, amikor minden nap tanul valami újat :-)

Kezdjük az előzményekkel. Kamasz koromban többször láttam a Garda-tavat falinaptárokon. Lenyűgözött már akkor is. Majd egy 1995-ös olaszországi autós körutazás során már tervezetten érintettük a Garda-tavat, de csak 2-3 órát töltöttünk el mellette. Illetve keleti partján autóztunk dél felé. Sajnos útközben nem volt lehetőségünk megnézni bármit is, de akkor beleszerettem ebbe a vidékbe és állandóan vágyakoztam vissza.