2. Hunor és Magor

A genetikusok kutatási eredményei szerint a majomtól való elválásunk óta az emberiség összesen 10 ősanyától származik. A 9. ősanyánk Éva (Xéna), Kr.e. 23.672-től élt a Kaukázusban. Ezért hívják az európai fajtát Kaukazoidnak. A 10. ősanyánk Enéh, Kr.e. 9.500-tól élt az iráni fennsíkon, de a mitokondriális lánc nem itt, hanem a Turáni-alföldön jutott zsákutcába. A genetikusok szerint (Y kromoszómás viszgálat) a magyar férfiak 93,3 %-a 4 ősapától származik. Az EU19 őskőkori génmarker szerint a magyarok ősei, az Európába Kr.e. 40.000 körül Kelet felől érkezett (Iráni-fennsík) első europid őstelepesek voltak. Ezek az eredmények valósak, és bizonyítottan igazak. Ezen kívül felhívják a figyelmünket arra, hogy a DNS nem lopható, kizárólag csak örökölhető.
De van egy térparadoxon (ellentmondás)!
A vízözönkor vízbe fulladt hullák hogyan örökíthették át a magyarok őseibe az EU19-es génmarkert? Sehogy!
Mivel a marker bennünk van, ezért a genetikusok nem jól magyarázták az általuk kapott zsákutca eredményt.
A magyar férfiak 60 %-a egy olyan egyetlen ősapától származik, akinek a géntérképe megegyezett a Kr.e. 38.736-tól élt Alulim király géntérképével, és a vízözön után született, tehát fulladás kizárva. Annak az esélye, hogy a 40.700 évvel ezelőtt élt ősapa és egy 11.500 évvel ezelőtt élt ősapa géntérképe megegyezzen, egyenlő a nullával. Az EU19-es génmarker csak úgy lehet bennünk, ha a vízözön utáni Nimród király, a vízözön előtt élt Alulim király genetikai klónja volt.
Egy genetikai klón, nem lehet szellem. Génsebészeti laborban nincsenek szellemek. Ez bizonyítja, hogy Nimród király (Kr.e. 9.500-Kr.e. 8.570) valóban élt. A genetika bizonyítja, hogy a legenda megtörtént esemény volt, és hogy a székelyek valóban Hunortól, és a magyarok valóban Magortól származnak. Ez a 9. ősanyánk (Éva) férjénél, Ádámnál (Kr.e. 23.672-Kr.e. 22.742) is igaz, mert nem nála volt a zsákutca, hanem Alulimnál (Kr.e. 38.736-Kr.e. 37.806). Véleményem szerint Hunor és Magor neve nem elég régi. Hallottam olyan véleményt, miszerint a régi rovást gyorsírásra is használták. Ebben az esetben csak a mássalhangzókat írták ki. Ha a HNR és MGR neveket újraolvasom ékezetes magánhangzókkal, akkor magyar jelentésű, ránk jellemző neveket kapok. A két ősapa neve: HONŐR és MAGŐR (HON ŐR és MAG ŐR).

3. Székelymagyarok

A Ny- Hun Birodalom idején a magyarok és a székelyek a birodalomban éltek, és a hunok szövetségesei voltak. A történészek térképein a ting-linkeken kívül sok -gur nevű nép van felírva, melyek állítólag török nyelvű, a törzsek számának előtagjával rendelkeznek. Az onogurok és az ógurok biológiai és kulturális értelemben vizsgálva, a magyarokkal azonosítható helyeken laktak, de lehet, hogy a többi –gur nép is magyar volt. Mivel a magyarok saját népneve a magyar, ezért maradok a GUR megnevezésnél, mert a MAG-UR is értelmes név. A legvalószínűbb onogurok és ógurok már ketten vannak, a ting-lingek egyedül maradtak (kisebb létszám) és végig az Andronovói kultúra területén éltek, csak a hunok tudták őket elindítani az ókor alkonyán. Ezért valószínűsíthető, hogy a „fehér magyarok”, a magyar törzsek uralkodó osztályát képezték. Így az arab világhoz közelebb élő szabírok (szavárd magyarok) lehettek a „fekete magyarok”. A honfoglalás turanid tipusú, legnagyobb létszámú embertípusa (köznép) Kelet-turkesztáni fajta, tehát biztosan székely, de ez a magyar törzsi nevekben nem látszik, csak a Kürt-Gyarmat-nál fordul elő. A Kazár Birodalomban kiszenvedt székelyek maradékai összekeveredtek Ügek 7 törzsű magyarjaival. Ezért a fehér magyarok által vezetett második honfoglalás népe a székelymagyar. Csak a kettős honfoglalás elmélete igazolja a régészek leletanyagát. Honfoglalás kori embertípusaink a következők:

4. Magyarszékelyek

A székelyek és a magyarok története egybefonódott, miután a Kazár Birodalom államvallása Kr.u. 640-ben áttért a júdaizmusra. A nyugati türkök egyik törzse volt a kazár. Az idegen uralom, az idegen vallás és az Ázsiában megerősödött besenyők, jászok és kunok, nyugat felé mozgolódása miatt a székelyek és a magyarok (szabírok is) tömbje kettészakadt. A Kazár Birodalom kezdetén a székelyek és a magyarok legnagyobb része kivált a birodalomból, és nyugatra, a Keleti-Kárpátok és a Dnyeper közé költözött. A koronát, és a kincsek nagy részét magukkal vitték, félve attól, hogy az uralkodó kazárok, a papok, és a Bizánccal kereskedők kezére kerül. A kazároknak nem esett jól, hogy a kincsek és lovasságuk nagy részét elvesztették. Mivel az Avar Birodalom és a Kazár Birodalom közé kerültek, ezért választaniuk kellett, vagy visszamennek, vagy rátelepednek az avarokra. Az utóbbit választották.

5. Első honfoglalás

Az előkerült leletanyag alapján a honfoglalók összetétele a következő:

Királyságot nem tudtak alapítani, mert az avarok még mindig erősek voltak, de a Baján kagán vezette birodalom fénye már aláhanyatlott. Később a frankok Buda váráig nyomultak előre, megverték az avarokat és a szervezetlen, szétszórt, határvédelemmel megbízott székely és magyar csapatokat. Társzekér karavánokkal magukkal vitték a kincseket és a koronát haza, Francba. Az első honfoglalás első száz éve (Kr.u. 700-Kr. u. 800) megpecsételte a székelyek és a magyarok sorsát és elindította őket lefelé azon a lejtőn, melynek alján ma állunk. A honfoglalás előtti 50 év, várkony hatalom nélküli megerősödést hozott, de csak a fejedelemségekig jutottak. Árpád bejövetelekor a Kárpát-medence, laza szövetségű fejedelemségekből állt.

6. Második honfoglalás

Álmos, Ügek és Emese fia, Kr. u. 819-ben született. Emese szabír királylány volt, a testvérnépi szövetség megerősítése céljából lett Ügek felesége. Emese álma, miszerint Turul vérvonalából származik majd a fia, messiási álom volt a keleten maradt magyarok és székelyek számára, a Kazár Birodalom 150 évig tartó nyögése után. Su-Turul (Kr.e. 2.168-Kr.e. 2.154) az utolsó Akhád császár. Kortársa Gudea (Kr.e. 2.164-Kr.e. 2.144), a lagasi alkirály, már nem tudta újraegyesíteni a birodalmat.

Turul totemállata a birodalmi sas, hatalmi jelképei a kard és a korona.
Jelentése: harc árán megszerzett, megtartott, alapított királyság.
Álmos felesége a fekete magyarok (szabírok) egyik törzséből származott, mert Árpád, Leventéből származó személynév. Az előkerült leletanyag összetétele:

Mára a honfoglalások uráli típusú lakossága kihalt (felhígult). A belső-ázsiai, mongoloid típusú arcokkal már nem találkozunk, ezért a többi, általam felsorolt, velünk együtt élő népeken kívül a magyar nyelvi többséget a magyarok és a székelyek alkotják. A két honfoglalás létszámbeli arányát kétharmad-egyharmad arányúnak becsülöm. Ezek szerint az első honfoglalás létszáma egymillió, a másodiké félmillió. A sírok alapján a honfoglalók uralkodó osztálynak számítottak és az összlakosság egyharmadát tették ki. Ezért az összlakosság száma a második honfoglalás után 4,5 millió körül volt. A kalandozások, a dinasztikus törekvések, és az idegen uralkodó házak érdekei, beteljesítették a Ny-európai országok reményeit. Egymással és idegenekkel vívott harcokban hullott a magyar és porlott a székely. Kr.u. 1.000-től a Magyar Királyság (Kr.u. 1.000-1.301) megalapításától kezdve a magyarok és székelyek eredetének kitalált története és manipulált öntudatuk folyamatos adagolása azt a „nemes” célt szolgálta, hogy az ősi magyar korona ne kerüljön vissza a székely testvérnéphez, hanem idegen uralkodó házakhoz kerüljön, bízva abban, hogy egy legyengült királyságban élő, reményt vesztett magyarok és székelyek, egy idő után megszűnnek létezni. A Kr.u. 1.100 körüli 3 milliós összlakosság nem az európai átlagszaporulat hányadosának az eredménye, hanem az elhalálozásoké. A második honfoglalás utáni kalandozások a korona és a kincsek visszaszerzésére irányultak. A további történelem már nagy részletességgel megtalálható kiadott szakkönyvekben.

A tanulmány többi része IDE KATTINVA olvasható.